A különféle lakóingatlanokat sokféle anyagból és technológiával építették az idők során. Így az ingatlan vásárláskor a falak anyaga, tulajdonságai sokszor döntő tényezők lehetnek. A továbbiakban a sokféle anyag közül a tégla típusait, tulajdonságait és hazai történetét tekintjük át, amellyel segíteni szeretnénk a különböző falanyagok között kiigazodni, a műszaki tulajdonságokban történő elmélyedés nélkül.  A köznyelv tégla alatt egyértelműen az égetett agyagtéglákat érti. Bár már önmagában ez a csoport is nagy, a továbbiakban szó lesz mindazokról a téglatest alakú falazó anyagokról, amelyek akár anyagukban, akár készítési módjukban eltérnek a hagyományos tégláktól.

Minden tégla névadója, az égetett tégla

Az égetett tégla folyamatosan jelen volt a hazai ingatlanok építésénél. A XIX. század végén és a XX. század elején hatalmas mennyiségben használták az égetett agyagtéglát. Ebben az időszakban szinte kizárólag úgynevezett nagyméretű tömör téglát készítettek. Méretei közül a hossza a legfontosabb, ez 29 cm volt. Ilyen nagyméretű tömör téglából épültek a századforduló többemeletes bérházai, melyeket  pinceszintekkel együtt akár 7 szinttel, változó falvastagsággal építették, és az alapok akár 1 méter vastagok is lehettek.

Alternatív megoldás, a mészhomok tégla

Az égetett tégla mellett ebben az időszakban jelen volt egy alternatív tégla féle is, a mészhomok tégla. Ezt a téglát olcsóbban lehetett nagy tömegben előállítani, ráadásul a hagyományos téglánál erősebb, szilárdabb, emellett ugyanúgy nagyméretű formában létezett. Ebből az anyagból építették a híres budapesti Wekerletelepet. Az I. Világháborúig rengeteg téglagyár készítette mind az égetett, mind a mészhomok téglákat, és ebből az időszakból származnak a különféle címeres, kalapácsos téglák, amelyeken a gyártók jelei találhatók.  

A Világháború után a Magyarországon maradt gyárak tovább gyártották a téglákat, de 20-as, 30-as években fokozatosan áttértek a kisméretű, 25 cm hosszú tégla gyártására, ami mind a mai napig egy használatban lévő falazó méret. 

Könnyű, üreges téglák

Az újabb változások az 50-es évek elején jelentek meg, amikor megjelentek a különféle üreges téglák. Az üregeknek kezdetben anyag- és súlycsökkentő szerepük volt, az elnevezésük pedig a kialakításukra utalt. Megjelent a kevéslyukú, majd a soklyukú égetett tégla, melyek a következő évtizedek meghatározó szereplőivé váltak. A hosszméretük megegyezik a tömör téglával, de a többi méretük nagyobb, így kevesebb elemmel lehetett dolgozni, ami felgyorsította a munkát. Kialakult egy újabb, ma is ismert fogalom az ikersejt tégla. Az ikersejt valójában ezeknek a tégláknak a méretét jelöli, nem a típusát. Az 50-es évektől már teljesen felhagytak a változó vastagságú falszerkezetek építésével, ami azzal járt együtt, hogy általában 2-3 emeletes épületek épültek.

Nem sokkal később, a 60-as években megjelent a szocializmus talán legismertebb téglája a B30-as égetett agyagtégla. A B30 nevében a 30 a tégla méretére utal, a hossza 30 cm. Ez a tégla is üreges, és minden előző téglánál nagyobb, így még gyorsabban lehetett vele dolgozni. B30-as téglából leggyakrabban egysoros, 30 cm vastag falakat építettek, így az anyagfelhasználás még kevesebb volt. A 70-es évek végéig ezek a téglák adták szinte minden téglafal anyagát. Mindegyik tégla közös jellemzője, hogy a hőszigetelő képességük gyenge, a nyomószilárdságuk pedig állandó vastagságú falakkal maximum 3-4 szintes épületekhez megfelelő. Ezeket az égetett téglákat egészen a 90-es évek elejéig használták, ezért minden 1990 előtt épült hagyományos téglaépület hőszigetelésre szorul.

A hőszigetelő téglák korszaka

A 70-es évek végétől szemponttá vált a hőszigetelő képesség, és továbbra is cél volt a téglák súlyának csökkentése. Ekkor jelentek meg a különféle méretű, és egyre jobb hőszigetelő tulajdonságú speciális téglák. Ilyenek voltak Alfa, Rába, Poroton, Thermoton téglák. A felsorolás nem teljes, de mindegyik típusra igaz, hogy viszonylag kevéssé terjedtek el, valószínűleg az áruk (és az akkor még alacsony fűtési költségek) miatt kicsi volt a kereslet. 

A 90-es évek elejétől aztán az építők számára is egyre inkább szemponttá vált a hőszigetelő képesség, így elkezdődött a hőszigetelő téglák korszaka. A gyártásban és a fejlesztésben élen járt a Porotherm, így a köztudatban a modern, hőszigetelő téglák szinonimája is a porotherm tégla lett. 2002-től az új épületeknél egyre szigorúbb hőszigetelési előírások léptek életbe, amivel a tégla gyártók is tartják a lépést, így a fejlesztések ma is folyamatosak. A legjobb hőszigetelő tulajdonsággal rendelkező mai téglák már 30 cm vastagságban, további hőszigetelés nélkül teljesítik a mai szigorú előírásokat úgy, hogy továbbra is alkalmasak 3-4 szintes épületekhez.    

Szilikát és gázbeton falazó anyagok  

A 60-as években a nehézipar fejlődésével párhuzamosan megjelentek a különféle szilikát, könnyű-, és gázbeton falazó anyagok is. Ezekhez a téglákhoz nehézipari hulladék anyagokat: salakot, pernyét, egyebet használtak fel. Bár ezek az építőblokkok sokban hasonlítanak egymáshoz, a köznyelvben nem alakult ki egy gyűjtőnév, a fenti megnevezések mindegyike használatban maradt. A blokk gyárak a nehézipari központokban, pl. Kazincbarcikán épültek fel, és a falazó anyagok ezeken a vidékeken terjedtek el leginkább. 

Ezeknek az építőanyagoknak a közös tulajdonságuk az égetett tégláknál jobb hőszigetelő képesség, és kisebb nyomószilárdság. Ezért ezekből 2 szintnél magasabb házat nem nagyon építettek. Sajnos a blokkok gyártása előtt nem végezték el mindenütt megfelelően az élettartam vizsgálatokat, így jó néhány fajta nem állta ki az idők próbáját. Szilárdsági, állékonysági problémák jelentek meg, amelyek miatt épületeket is le kellett bontani. Összességében azonban elmondható, hogy egy megfelelő blokkból épített, folyamatosan karbantartott,  szilikát/gázbeton ház ugyanolyan biztonsággal használható, mint bármely más ingatlan. 

A blokkokkal kapcsolatban folyamatosan jelen volt a radioaktív sugárzás kérdése, ugyanis az alapanyagul szolgáló energetikai, kohászati anyagok tartalmaztak sugárzó anyagokat. Ezzel kapcsolatban a 90-es években lezajlott egy átfogó állami rehabilitációs program, aminek keretében országszerte megkeresték, és lebontották a valóban egészségkárosítóan sugárzó épületeket. Az azóta elvégzett vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a megfelelően szellőztetett blokkházak falaiban már annyira lecsökkent a sugárzás mértéke, hogy az az egészségre már nem veszélyes.

Biztonságos és ellenőrzött minőség a 90-es években

A 90-es évek elejére a szilikát, gázbeton gyártás teljesen átalakult, a gyárak nagyrészt bezártak, és 1992-től átvette a terepet a minden tekintetben biztonságos és ellenőrzött minőségű Ytong. Az Ytong hőszigetelő képessége kiemelkedő, könnyen megmunkálható, nagyméretű falazóblokk. A nyomószilárdsága kisebb, mint az égetett téglának, de így is alkalmas 2-3 szintes épületekhez.

Mára a nem ipari technológiájú építkezések (családi házak, ikerházak, kisebb társasházak) alap építőeleme a hőszigetelő égetett agyagtégla és az Ytong maradt. Az agyagtégla falak nagyobb vastagsággal érik el a szükséges hőszigetelő képességet, cserébe magasabb épületet lehet belőle építeni. Mind az égetett tégla mind az Ytong jól terhelhető, elbírja a szekrényeket, polcokat. Az Ytong hajlamos repedezni, de ezt ma már megfelelő üvegszövet háló erősítéssel előzik meg.  

A cikk szerzője Hermann Zoltán villamosmérnök, az ingatlanállapot-felmérés területén komoly tapasztalattal bíró lakásfelmérés.hu tulajdonosa.