Cikksorozatunk első részében a családi házak modernizációja és a dráguló energiaárak kapcsolatáról, az épületek statikai jelentőségéről, valamint a korszerűsítés lépéseiről és formáiról ejtettünk szót. Mostani írásunkban folytatjuk a téma kifejtését és a használt házak hőszigetelésével, nyílászárócseréjével, és szellőztetésével kapcsolatos szempontokat mutatjuk be.
Hőszigetelés
Amennyiben elhatároztuk, hogy korszerűsítjük családi házunkat, első lépésként érdemes azt átnézni és megvizsgálni, hogy a hő milyen formában tud a beltérből kiszökni. Ennek a lépésnek a jelentőségére a cikksorozat első része már felhívta a figyelmet, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy leginkább a szerkezeti elemeken (falak, födémek, stb.), illetve a ház különféle résein keresztül szabadul el a legtöbb hő. Nagyon leegyszerűsítve: a hőveszteség megakadályozásának az egyik módja az ingatlan hőszigetelése.
A hőszigeteléssel nagy energiamegtakarítás érhető el, azonban a kivitelezésnél lehetnek buktatók, amire fel kell készülni. A szigetelésre is igaz, hogy célszerű egyszerre elvégezni az egész munkát a falak, a tető/födém és ha lehet, az aljzatok szigetelést. Abban az esetben, ha erre nincs mód, akkor felülről lefelé érdemes haladni: tető, falak, aljzatok. Fontos tudni, hogy minden felületnek jogszabály által van meghatározva a hőszigetelés mértékét mutató hőátbocsátási tényezője (U). Ez a szám azt mutatja meg, hogy egy adott felület mennyire engedi át a hőenergiát. Minél kisebb ez az érték, annál jobb a hőszigetelő képesség. A jelenlegi energiaárak mellett érdemes ezeket a tervezési értékeket alapul venni. Az értékek nagyon szigorúak, ezért ha ennél is jobbra törekszik valaki, akkor előtte érdemes kiszámolni, hogy a többletszigetelés egyáltalán megtérül-e.
Szem előtt kell tartani a korszerűsítés során, hogy a hőszigetelést minden esetben az épületek külső részén kell elvégezni. Ettől a kivitelezéstől csak akkor szabad eltérni, ha a külső szigetelésre nincs lehetőség (pl. műemlék épület). A belső szigetelések viszont mindig kompromisszumokkal járnak, és a legalaposabb kivitelezés esetén sem tudják ugyanazt biztosítani, mint a külső szigetelés.
Szigetelőanyagok
Hőszigeteléskor természetesen a szigetelőanyagok komoly szerepet játszanak, ráadásul a szigetelőanyagok különböző típusainak más és más a szigetelőképessége. A szigetelőanyag kiválasztásánál figyelembe kell venni az anyag mechanikai tulajdonságait, és a páraáteresztő képességét. Általánosságban kijelenthető, hogy minél jobban szigetel egy anyag, annál drágább, ezért azokat az eseteket leszámítva, amikor a szigetelés maximális vastagsága adott, nem érdemes jobb szigetelőképességű anyagot használni, célszerűbb a vastagságot növelni.
A külső szigetelés akkor jó, ha az ingatlan minden külső felületét a felületnek megfelelő módon, megszakítás nélkül fedi. Ha a szigetelés valahol megszakad, vagy csak gyengébb a mértéke, ott hőhíd fog kialakulni. Szabadon álló épületnél általában csak a talajhoz közeli részekre, valamint a tetőszélek, koszorúk szigetelésénél kell jobban odafigyelni. Azokban a gyakori esetekben, amikor az ingatlanhoz más építmény is csatlakozik, jó előre meg kell tervezni a kritikus csatlakozások, felületek szigetelését. A korszerűsítés során még a legjobb tervezés mellett is vannak helyzetek, amikor a szigetelést nem lehet ideális módon elkészíteni, ilyenkor arra kell törekedni, hogy a létrejövő hőhíd mértéke kezelhető maradjon, ne alakuljon ki erős páralecsapódás, penészedés.
Külön problémát jelentenek a 70-es, 80-as évek többszintes épületeinél gyakran megjelenő erkélyek. Ezek az erkélyek szinte mindig egy beton födémlemez meghosszabbításai. Ezek a betonlemezek kiválóan vezetik a hőt, ezért kihűtik a ház födémjét, ami egyben a házban lévő szobák plafonja és padlója. Ezeket az erkély-, és teraszlemezeket ezért teljesen körbe kell szigetelni, ami problémákat okoz az erkély megemelkedő padlója miatt. Az aljzatok szigetelése sem szokott zökkenőmentes lenni. Itt előnyben vannak azok az épületek, ahol legalább a padlók egy része alatt nincs betonaljzat, mivel ide megfelelő körültekintés mellett viszonylag egyszerű elkészíteni a szigetelést. Betonaljzat esetén azonban az aljzat felszedése olyan pluszköltséget jelenthet, ami miatt általában a szigetelést nem éri meg elvégezni.
Nyílászárók, penészedés, szellőztetés
A régebbi ingatlanokban a belső terek szellőzését nagyban befolyásolják az eredeti nyílászárókban meglévő rések. Ezek a rések ott vannak egészen a 80-as évek végéig gyártott ablakokban, és könnyen meg is lehet találni őket, alul az ablakszárnyak alatt. A réseknek megvolt a deklarált szerepük, biztosították a friss levegőt a benti nyílt égésű kályháknak, tűzhelyeknek. A mai nyílászárókon azonban már nincs semmilyen rés, az ablakok, ajtók szinte légmentesen zárnak. A korszerűsítés alatt pontosan ezért alakulhat ki az egyik legnagyobb probléma: hiába szigetelték a házat, hiába vannak új, hőszigetelt nyílászárók, a falakon és a plafonokon megjelenhet a penész.
Penészedés és szellőztetés
Ahhoz, hogy a problémát megoldjuk, ismerni kell az okokat. A penész kialakulásának két feltétele van: magas belső páratartalom, és olyan hűvös felület, ahol a pára lecsapódhat. A szellőzésnek a magas páratartalomhoz van köze. A régi nyílászárók beengedik a hideg, szárazabb külső levegőt, így csökkentik a belső páratartalmat. Ennek az ára a fokozott légcsere, és így a magasabb fűtésszámla. Az új nyílászárók – megfelelő beépítés esetén – nagyon jól hőszigetelnek, de meggátolják a légcserét, ezért a belső páratartalom megemelkedik. Ehhez hozzájárul a modern életvitel is, a pára forrása származhat főzésből, mosásból, teregetésből, és amit semmiképp nem lehet kikerülni: a bent lévő emberek izzadásából és légzéséből.
A nyílászárók cseréje után viszont általában nem változtatnak a lakók a szokott rutinon, a szellőztetéssel ugyanannyit foglalkoznak, mint előtte. A problémák a fűtési szezon elején kezdenek előjönni: különböző helyeken beindul a penészedés. A problémát megelőzni nem nagyon lehet, az új nyílászárók bármilyen anyagból is legyenek (fa, műanyag, fém) megszüntetik a passzív szellőzést. Bármennyire is megdöbbentőnek tűnik, de a nyílászárócsere után ezzel számolni kell, de fel lehet rá készülni. Érdemes a korszerűsítés után a szokottnál sokkal tovább, intenzívebben szellőztetni, és érdemes beszerezni páramérőket (higrométert).
A belső páratartalom akkor ideális, ha 40%-60% között van. Sajnos a tapasztalatok szerint az egyszerű analóg és digitális időjárásmérő órák, állomások meglehetősen pontatlanok, általános a ±5%-os mérési pontatlanság. Ha a mért érték 55% fölötti, akkor már számítani lehet a probléma megjelenésére. Ebben az esetben érdemes az ingatlan teljes fűtési, hőszigetelési állapotát felmérni, hogy azonosítani lehessen a párásodáson kívüli egyéb tényezőket (hőhídak, építési hibák, stb.). A problémák feltárása után lehet megoldásokat keresni, ami általában a szellőztetés újragondolását, szellőztetőrendszer kialakítást és a szigetelési hibák megszüntetését jelenti.
A cikk szerzője Hermann Zoltán villamosmérnök, az ingatlanállapot-felmérés területén komoly tapasztalattal bíró lakásfelmérés.hu tulajdonosa.
