A régi családi házak kapcsán gyakran kerül szóba a Kádár-kocka. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalomban többé-kevésbé valós kép és vélemény kering ezekről az ingatlanokról, de ahogy más területeken, itt is tetten érhetőek apróbb hiányosságok, pontatlanságok. Cikkünkben a Kádár-kockákat vesszük górcső alá és összefoglaljuk a jellemző vonásaikat, valamint műszaki felépítésüket.
Mi is az a Kádár-kocka?
A Kádár-kocka alapvetően egy gyűjtőfogalom, amely a jellegzetes alaprajzú, tipikusan négyzet alapú, sátortetős épületeket takarja, amelyek a 60-as évektől egészen a 80-as évek második feléig épültek. Belső elrendezésüket tekintve a legszembetűnőbb közös pontot a központi közlekedő melletti 2+1 szoba, konyha és vizes helyiség jelenti. Azonban méretben és formában is nagy eltérések figyelhetők meg: az igazi kocka alakú 8×8 méteres kialakítástól kezdve egészen a 11×11 méter nagyságig is létezik Kádár-kocka. Ráadásul létezik belőlük téglalap alakúak is; és főleg a később építettek között megtalálhatók a különféle bővítésekből származó teljesen egyedi formák is. Általános jellegzetesség, hogy ezeknek a házaknak a belső padlóvonalát kiemelték a talajszintből, ami hatalmas változás volt a régebbi házak talajszintre, vagy az alá épített belső padlójához képest, és alapvetően befolyásolja mind a mai napig a tartósságot és a használhatóságot. További jellemvonásuk, hogy szinte kivétel nélkül sátortetővel épültek, mivel ezek a szerkezetek voltak az akkori viszonyok között árban és tartósságban a legkedvezőbbek.
A sok hasonlóság mellett vannak különbségek is
Ezeken túl azonban minden épület más és más, aminek több oka is volt. Az elsődleges ok az építéskor fennálló hiánygazdaság volt, ami nagyon egyszerűen azt eredményezte, hogy az emberek nem abból építkeztek, amiből szerettek volna, hanem abból, ami beszerezhető volt. A rendelkezésre álló építőanyagok ráadásul nem csak időben, hanem térben is teljesen különfélék voltak. Ez pedig azt eredményezte, hogy ott, ahol kőbánya volt a közelben, mindenki kőből építkezett, ahol pedig a nehézipar volt jelen, rengeteg salak-, gázbeton ház épült.
A 70-es évek során lezajlott egy technológiai forradalom is, így szép lassan megjelentek a különféle beton építőelemek. Először az alapozásnál kezdték el használni, majd hamarosan jöttek a vasbeton koszorúk és a különféle vasbeton födémek is. Szintén a változatosságnak kedveztek az egyediségre való törekvés és az egyéni igények kielégítése, amire kiváló példa a pincék, garázsok, teraszok, homlokzati díszítések megjelenése.
A tetőtereket az építéskor szinte soha nem építették be, de rengeteg helyen előkészítették a beépítés lehetőségét. A bővítések inkább a kertek felé terjedtek, létrejöttek a különféle toldalékok, melléképületek, tárolók. Ezekre általánosságban jellemző, hogy sokkal hevenyészettebben épültek, minőségükben meg sem közelítve a főépületet. Ez gyakorta akkor is így volt, ha a hozzáépítésben új helyiséget, szobát alakítottak ki.
Esztétikum, kontra praktikusság
A Kádár-kockák építésének idejében az emberek jó része a háznál nem egy speciális élményre vágyott, hanem egyszerűen egy olyan helyre, ahol élhetnek. Ezért az esztétikai vonatkozások helyett a használhatóságon volt a fő hangsúly. A Kádár-kocka használhatósága pedig megkérdőjelezhetetlen. A már tervszinten is meglévő vizes helyiségek óriási előrelépést jelentettek a régebbi kertes házak különféle bővítéseihez, átalakításaihoz képest. A szobák mai szemmel is jó méretűek, általában félszobákat nem is alakítottak ki. Szintén jellemző a kellemes belmagasság, szemben a régi paraszti hagyomány alacsony mennyezeteivel. Idővel ráadásul szinte mindenhol központi vagy konvektoros fűtést alakítottak ki, ami szintén emelte az ingatlanok komfortját. A házak követték a kor komfortbeli elvárásait, de az igények mára jelentősen megváltoztak. A Kádár-kockák építésének idejében az energia olcsó volt, ezért az energiahatékonyság mint szempont, fel sem merült.
A Kádár-kockák főbb szerkezetei
Alapozás
A kockaházak földszint alatti részei változatosak lehetnek. Vannak pince nélküliek, részben alápincézett, és teljesen alápincézett, garázsos változatok is. Ezt részben a helyi talajviszonyok, részben a már meglévő pincék, épületek határozták meg. Sok meglévő pince az új ház alá került, vagy a házat a pince mellé építették. A kezdeti házak és pincék tégla- és kőalapozásúak, amiket idővel felváltott a vasbeton alapozás és vasbeton pincefal. Az alapokat megemelték, a földszinti padlóknál ez a talajból való kiemelés jellemzően 50-100 cm. Ez a kiemelés segít a falak csapadék elleni védelmében, és megóvja a lakóteret attól, hogy a napjainkban tapasztalható nagy felhőszakadásokkor betörjön a víz.
Falak
A kockaházak falazatai nagyon eltérőek lehetnek. A falak alapvetően téglából, salak-, vagy gázbeton blokkból, kőből és vegyes falazatból készültek. A téglafalak közül a legelterjedtebb a B30-as és a soklyukú tégla volt. Tájegységenként, a helyi nehéziparhoz alkalmazkodva változtak a különféle salakbeton, gázbeton blokkok is. Az ország egyes területein lokálisan nagyon elterjedtek a kőfalak is, pl. Sóskút környékén, Salgótarjánban, stb. Ezeken kívül épültek még vegyes falazatú és vályogtégla házak is, egészen a 70-es évek közepéig, végéig.
Mivel a házakat 40-60 évvel ezelőtt építették, az egyes házak falazatának típusa könnyen feledésbe merülhetett, főleg ha az építők már nem élnek. A fal anyagának bontásmentes meghatározására megvannak a módszerek, de ezt célszerű állapotfelmérő szakemberre bízni. Számos alkalommal fordult már elő, hogy állapotfelmérés nélküli vásárlás után derült ki, hogy a ház nem abból épült, amiből a vevő gondolta, ami aztán vitákra adott okot. Ez nem biztos, hogy az eladó tudatos ferdítése, gyakori, hogy egy nagyszülőktől örökölt házáról semmit sem tud az unoka.
Födémek
A 60-as években még általában a koszorú nélküli fafödémek kerültek a kockaházakra, majd fokozatosan elterjedtek a különféle vasbeton födémek. Ezek a födémek szinte kivétel nélkül vasbeton gerendás födémek, amelyek típusai követték a technológia fejlődését. A korai födémek téglabeton, köznapi néven horcsik födémek voltak. Ezt követték a tálcás, majd a béléstestes födémek. A meglévő födémek sokban meghatározzák a tetőterek mai beépíthetőségét, és típustól függően döntően befolyásolják a lépcső kialakításának helyét is.
Tetők
A kockaházak alapvetően sátortetősek, fagerendás tetőszerkezetűek. A tetőszerkezethez mindenféle rendelkezésre álló faanyagot felhasználtak, ezért számtalan tető készült bontott fából, hántolatlan, kérges gömbfából, de természetesen épületfából is. Bármiből is építették, a szerkezetek jellemzően nagyon egyszerűsítettek, és a felrakott tetőhéjra voltak méretezve. A Kádár-kockák idején virágzott fel a palafedés, ezért a hagyományos cserépfedés mellett tömegesen épültek a palatetős házak. Sajnos csak a 90-es években derült ki, hogy a palában lévő azbeszt veszélyes hulladék, ezért ilyen fedésű háznál ezt is figyelembe kell venni. A különféle tetőburkolók élettartama széles skálán mozog, vannak amiket minél előbb cserélni kell, de vannak olyanok is, amelyeknél ezzel szinte egyáltalán nem kell foglalkozni.
Nyílászárók
A Kádár-kockákba szinte kivétel nélkül tömeggyártású kapcsolt-gerébtokos faablakok, és házgyári ajtók kerültek. Ezek a nyílászárók eredetileg sem voltak jó minőségűek, és mára teljesen elavultak. A nyílászárók – szembe a régebbi kézműves nyílászárókkal – semmilyen műszaki, vagy esztétikai értéket nem hordoznak, ezért a külső nyílászárókat amilyen gyorsan csak lehet, érdemes kicserélni.
Időtálló Kádár-kockák
Bárhonnan is nézzük, a kockaházak a magyar épített kultúra szerves részei lettek. Mai szemmel nézve úgy tűnhet, hogy szinte semmilyen elvárásnak nem felelnek meg, de ez csak részben igaz. Ezeknek a házaknak a mérete, elhelyezkedése, belmagassága ma is megállja a helyét. Az elmúlt 20 év maximális beépítésre törekvő, sok apró helyiséges, alacsony belmagasságú ingatlanjaival szemben ezek most is jó méretű, élhető helyiségekkel rendelkeznek. A mai építőmérnöki technikákkal a belső átépítésnek is csak a képzelet szabhat határt.
Számos kockaház tetőtere beépíthető, így van potenciál a bővítésre is. Természetesen a tartószerkezeteken és esetleg a tetőn kívül szinte mindent modernizálni kell. A modernizálás után a házak energiafelhasználása nem fogja túllépni a jelenlegi kedvezményes gázkeretet sem. Mindezek miatt a megfelelő helyen lévő, megfelelő kialakítású Kádár-kocka remek kiindulási alap lehet egy a mai elvárásoknak mindenben megfelelő családi házhoz. Az elképzeléseket azonban össze kell hangolni az adott épület műszaki tartalmával, amihez még a vásárlás előtt érdemes elvégeztetni egy teljes körű műszaki állapotfelmérést. A felmérés után kiderül, hogy az adott kockaház megfelel-e kiindulási pontnak az elképzelésekhez, vagy érdemes másik, magasabb műszaki tartalmú épületet keresni.
A cikk szerzője Hermann Zoltán villamosmérnök, az ingatlanállapot-felmérés területén komoly tapasztalattal bíró lakásfelmérés.hu tulajdonosa.
