Kategóriák
Ugrás a hirdetésekhez

Hogy lesz valaki igazságügyi szakértő?

Dr. Andor Krisztián
egyetemi docens
A Magyar Mérnöki Kamara Építési Tagozatának elnökségi tagja.
  • 5 perc olvasási idő
  • 2022.06.03.

Sokszor az igazságügyi szakértő megnevezést egy nagyon különleges és megfoghatatlan tisztségnek gondoljuk. Mivel komoly hatáskörrel bír egy igazságügyi szakértő, nem is tévedünk sokat. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy hogyan válik valaki igazságügyi szakértővé. Cikksorozatunk befejező részében ezt a területet vizsgáljuk meg.

Szakértői jogosultság

A jogosultságok a tervezés mellett az úgynevezett szakértői jogosultságok. A korábban vázolt kamarai szakmagyakorlási szabályzat a szakértői tevékenység végzéséhez 8 év szakmai gyakorlatot ír elő. A gyakorlatban ennél később szokták a szakértők ezeket a jogosultságaikat megigényelni, így igaz itt is az „öreg szaki” kifejezés.

Hasonlóan a tervezőknél, a szakértők esetében is több részszakterület létezik. A szakértés a legkényesebb mérnöki „művelet”, mert egyszerre kell a műszaki nyelvet, a (rég)múltat, valamint a tudományt is kezelni.

Gyakran találkozhatunk önjelölt „szakvéleményadókkal”, akik jóesetben építész technikusok, esetleg felelős műszaki vezetői, vagy műszaki ellenőri jogosultsággal rendelkeznek. Ezeket hívjuk kontár-szakvéleményeknek.

Fontos megérteni: nincs olyan, hogy szakvélemény. A szakértői véleményt szokták röviden szakvéleménynek hívni, ami nem jelenti azt, hogy készítőjének nem kell szakértői jogosultsággal rendelkeznie.

Mit ír elő az építési törvény?

Az építési törvény előírja, hogy mely esetekben kötelező szakértői véleményt beszerezni. A köztudatban a tartószerkezeti szakértői vélemény a legelterjedtebb. Erre a szakvéleményre akkor van általában szükség, ha meglévő épülettel kapcsolatos ügyünk van. Legyen az napelemek elhelyezése a tetőn, vagy csak egy utólagos használatbavételi engedély.

A megrendelőnek ilyenkor ez a szakvélemény csak egy fecni, amit be kell adni. Azonban a készítője ezzel vállal felelősséget arra vonatkozóan, hogy a napelemek a felhelyezésük során nem okoznak olyan többletterhelést, ami kihathat az épület tartószerkezetére mind teherbírási, mind alakváltozási szempontból.

Szemléltetésként egy megtörtént eset: egy üzemcsarnok tetejére szerettek volna napelemes rendszert telepíteni, viszont egy statikus szakértő nem tudta igazolni a napelemek súlyával növelt terhelési esetet. A megrendelő pedig nem értette, hogy miért nem képes a szakértő azt az egy oldalt aláírni. Legfőképpen azt nem, hogy mi kerül neki ebben a – számára használhatatlan – szakvéleményben ennyibe?

Fontos leszögezni, hogy nem sikerdíjért dolgozik a mérnök, hanem mérnöki óradíjért.

A bíróság és a szakértők kapcsolata

Amikor bíróságon merül fel eldöntendő szakkérdés, akkor a bíró – hiszen a szakkérdésben szakismerettel nem rendelkezik – az Igazságügyi Minisztérium által vezetett igazságügyi szakértői névjegyzékből választ ki egy független szakértőt a kérdés megválaszolására, melynek birtokában ítélet hozható.

Ilyenkor nem közvetlenül a felek választják ki a szakértőt, hanem a bíró. Azokban a nemperes ügyekben, melyek a törvényi rendelkezés szerint közjegyző előtt is lefolytathatók, a közjegyző rendeli ki a szakértőt. Tehát ekkor tőlünk és mindenki mástól is (ellenérdekű féltől is) független a szakértő, ezért is kiemelt jelentőségű a független igazságügyi szakértő kifejezés. A szakértő részrehajlása törvény szerint büntetendő és szabadságvesztéssel sújtandó a hamis szakvélemény adása.

Ahogy több szakterületnek, úgy az igazságügyi szakértőknek is van kamarájuk: a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara, amely ugyancsak előír kötelező szakmai és jogi képzéseket időszakosan (2 évente). Az ilyen szakmai továbbképzésen kriminálpszichológus is felkészíti a szakértőket a függetlenség betartására és fenntartására. Megesik, hogy nem bíróság, hanem rendőrség rendeli ki a szakértőt.

A szakkérdés általában valamilyen kárérték, vagy ahhoz vezető információk megadására irányul, hiszen a feleknek a beadványukban az esetek nagy többségében valamilyen káruk megtérítését célozzák meg, amit a bíróság az esetlegesen beszerzendő szakértői vélemény birtokában megalapozottnak, részben megalapozottnak (százalékosan), vagy megalapozatlannak ítél.

Éppen ezért, tájékozódás céljából szokás beszerezni előzetes magánszakértői véleményt, hogy tisztában legyünk a jogos követelésünkkel, hiszen ha túl alacsonyan állítjuk be a kárigényt, akkor a követelésünk nem lesz reális, ami valljuk be, ritkán szokott előfordulni. Inkább az a jellemző, hogy a felek horrorisztikusan túlbecsülik a kárt, amit elszenvedtek. Az ellenérdekű fél nyilván fordítva gondolkodik; ő túlbecsültnek értékel minden vele szemben támasztott kárigényt és igyekszik elbagatellizálni a saját felelősségét. Az ítélet nagy valószínűség szerint a kettő között szerepel majd.

Kirendelt szakértő

Abban az esetben, amikor a kirendelt szakértő függetlenségével kapcsolatban kétség merül fel, a szakértővel szemben etikai eljárás kezdeményezhető a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara előtt.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az eljárást a kamara ugyan megindítja, de azonnal fel is függeszti a peres/nemperes eljárás lezárultáig, mert ezzel veszik elejét annak, hogy a felek ezzel a módszerrel próbálják meg kizárni a számukra kedvezőtlen szakvéleményeket. A személyeskedésektől sem mentes eljárások alatt így is születnek bőségesen etikai eljárások, már csak dacból; dögöljön meg a szomszéd tehene is!

Azt azonban elfelejtik a felek, hogy az etikai eljárást kezdeményező, majd az ügybe bevont ügyvéd ezzel kapcsolatos munkadíját is ők fizetik. Az esetek nagy többségében a bíró,a szakértő és az ügyvéd kollégaként tekint egymásra és nem ellenségként. Az ügyvédnek azonban néha túl jól sikerül a színpadias szerepe, aminek ez a kollegialitás fizetheti meg az árát.

Eltérő szakvélemények

Az eljárások során előfordul, hogy több szakértői vélemény is születik eltérő megállapításokkal. Fontos tudni, hogy a szakértő csak a neki feltett kérdésekre adhat választ. Amennyiben olyan megállapítást tesz, mely során más szakértői véleményt opponál, túlterjeszkedik a szakértői feladatán és etikai vétséget követ el.

Az olyan esetekben, amikor több szakértői vélemény eltérő álláspontot határoz meg, a bírónak először meg kell próbálnia feloldani az ellentétet a szakértők között egy személyes meghallgatás során (szakértőket be kell idézni, akik erre is díjat állapíthatnak meg, amit a felek viselnek). Amennyiben ez nem vezet eredményre, akkor külön erre a kérdésre szakértőt kell kirendelni, aki megállapítja, hogy melyik szakértőnek van igaza (itt is keletkezik szakértői díj).

Tehát a szakértők közötti ellentmondás feloldása nem kevés időt és pénzt indukál, amíg az ügy nem halad.

Mindezek tudatában kell egy szakértőnek a szakvéleményadás során eljárnia, különösen a magánszakértői eseteket illetően, hiszen abban az esetben nem biztosított (illetve jelentősen korlátozott) az ellenérdekű fél eljárásban történő részvételi joga (feleknek joguk van minden mérésnél, vizsgálatnál, helyszíni szemlén jelen lenni), ami egy kirendelt szakértő esetében alapvető. Ekkor meg is szokták vádolni a szakértőt, hogy részrehajló, hiszen díjazása függ a szakértői vélemény ügyfélbaráti voltától (azt meg kell jegyezni, hogy ilyen már csak azért sem fordulhatna elő, mert ezzel a szakértő a saját becsületét, szabadságát is veszélyeztetné).

Szakértőként azoknak, akik magánszakértői vélemény elkészítésére akarnak felkérni, arra szoktam buzdítani a feleket, hogy közjegyző előtti nemperes eljárásban szerezzenek be szakértői véleményt, aki majd egy független szakértőt rendel ki számukra.

Kiöregedőben a szakma

Az igazságügyi szakértői kar elöregedőben van. A fiatalabb generáció ódzkodik mások problémáinak bugyrában kotorászni. A szakértői munka nagy felelősséggel, nem kis veszéllyel és nem kevés idegeskedéssel (türelemgyakorlással) jár.

Hogyan lehetséges, hogy mégis születnek még igazságügyi szakértői vélemények? 

A jogalkotó az igazságügyi szakértőket esküvel kötelezi a felkérések teljesítésére, amit az öreg(ebb) kollégák még komolyan vesznek, mert van becsületük és tükrük odahaza.

Ne csodálkozzon tehát senki, ha ezek a szakértők nem állnak bele mindenféle ügyfél által nyújtott alkuba; munkájuk, mint a tenger, a becsületük egy.

Egy igazságügyi szakértő motivációja az igazság feltárása. Könnyű a dolguk, mert műszaki mérésekkel, feltárásokkal megmutatkozik, nekik pedig megvan minden joguk és helyzetük, hogy ezt kétséget kizáróan felszínre hozzák.

Szemléletes példa

Példaként egy újabb megtörtént eset: egy tízemeletes panelház homlokzatszigetelési munkálatainak vizsgálatára rendeltek ki igazságügyi szakértőt. A szakértőnek hozzá kellett férni egy gyanús részhez, ami csak magánlakásból volt elérhető. A kivitelező úgy próbálta nehezíteni a szakértő dolgát, hogy azzal győzködte a lakástulajdonost, hogy ne engedje be a szakértőt a lakásba, mert a szakértő csak a közös tulajdonú részeknél illetékes. A szakértőnek joga lett volna rendőrt hívnia, hogy a bejutása megvalósuljon, de ez nyilvánvalóan csak a helyzet elmérgesedéséhez vezetett volna. A szakértő úgy vélte, ha van takargatnivaló az adott magánlakásnál, lesz ilyen a közös tulajdonról is megközelíthető helyen. Talált is egy ilyen helyet, ahol a csálén rögzített polisztirol szigetelés ordított a homlokzaton. A kivitelező, a művezetője és a szakértő együtt nézték csendben a kontármunkát. Már szólásra akarta nyitni a száját a kivitelező, hogy valami bődületes magyarázattal szolgáljon a szakértőnek, amikor a szakértő – beléfojtva a szót – a következő megjegyzést tette a művezetőnek: “Ezt sikerült úgy elszúrnotok, hogy nincs erre semmilyen magyarázat és a főnökötök is szégyelli magát miattatok.”

A kivitelező erre nyelt egyet és ezt mondta: “Így igaz, holnap az összes hasonló dolgotokat nekiálltok kijavítani.”

A szakvélemény megszületett az eset felidézése nélkül, aminek mentén az ügy lezárulhatott.

A cikk szerzője Dr. Andor Krisztián egyetemi docens, a Magyar Mérnöki Kamara Építési Tagozatának elnökségi tagja.

Érdeklődsz a téma iránt? Ezt is olvasd el!