Gyors, olcsó, tartós? Ezt kell tudnod a könnyűszerkezetes házakról
A hazai hagyományos téglaépítésű házak után most az ingatlanok egy kisebb, de színes csoportját, a könnyűszerkezetes házakat mutatjuk be. Milyen előnyei és hátrányai vannak, és vajon tévhit-e, hogy kevésbé tartósak ezek az épületek? Vizsgáljuk meg tüzetesen a könnyűszerkezetes házak típusait és jellemzőit!
Könnyűszerkezetes házak típusai
A könnyűszerkezetes épületeknek három nagy csoportja van:
- a vázszerkezetes,
- az előregyártott panelszerkezetes
- és a különféle rönk- és gerendaszerkezetes házak.
Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a vázszerkezetes épületeken keresztül mutatjuk be az ilyen épületek felépítését, történetét és a hazai helyzetét.
A vázszerkezetes házak felépítése
A megnevezésből adódóan minden olyan épületet vázszerkezetesnek hívunk, amely tartószerkezete építőlapokkal fedett oszlop, vagy gerendavázból áll. Ilyen szerkezetből épülhetnek tartó és válaszfalak, padlók, födémek, tetőszerkezetek. A merev vázat adó oszlopok, gerendák leggyakrabban fából készülnek, de megfelelő hőszigeteléssel készülhetnek fémből is. A szerkezetek burkolására különféle építőlemezeket, gipszkartont, OSB-t, régebben betonyp és farostlemezeket használtak.
A szerkezetet kiegészítik a különféle beépített szigetelések, amelyek az oszlopok, gerendák közé, a burkolatok alá kerülnek. A külső határoló szerkezeteknél elsősorban a hőszigetelés miatt van erre szükség, míg a belső falaknál, födémeknél a hangszigetelés miatt. Az építőlapok, szerelőfalak alá kerülnek be az elektromos és a gépészeti csövek, kábelek.
A könnyűszerkezetes házak elterjedése
A könnyűszerkezetes építési módok Észak-Amerikából, majd a skandináv országokból terjedtek el. Alapvetően olcsóbban és gyorsabban lehet így építkezni, mint a hagyományos építési módszerekkel. Magyarországi elterjedésük is ezeknek az előnyöknek köszönhető.
A könnyűszerkezetes házak hazánkban először kisebb nyaralóépületekként jelentek meg az 1970-es években. Ebben a kategóriában töretlen maradt a népszerűségük a következő évtizedekben. Az 1990-es évek végén kezdtek megjelenni a lakáscélú könnyűszerkezetes épületek, és azóta is jelen vannak az új ingatlanépítéseknél.
A hazai könnyűszerkezetes építkezéseket mindhárom épülettípus (vázszerkezetes, paneles, rönk) jellemzi. Ezeket az épületeket nagyrészt valamilyen fantázianévvel ellátott, kidolgozott rendszer szerint építik, melyeknek rendelkezniük kell ÉMI (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.) vagy CE (Conformité Européenne) teljesítményállandósági tanúsítvánnyal. Ez biztosítja, hogy az építési anyagok és technológiák megfelelnek a magyarországi vagy európai uniós szabványoknak, és így garantálják az épület biztonságát és minőségét.
A könnyűszerkezetes házak felépítése
Az építkezési technológia alapján beszélhetünk tisztán és részben könnyűszerkezetes házakról.
Gyorsabb és olcsóbb az “igazi”
A valóban költséghatékony és gyors építkezés akkor tud megvalósulni, ha az épület szinte minden eleme valóban könnyűszerkezetből készül. Egy ilyen tipikus könnyűszerkezetes háznak – főleg ha nincs alatta pince – egyszerű pont- vagy cölöpalapozása van, a falak alatt szinte soha nincs egybefüggő sávalap. Mivel az épület tömege sokkal kisebb egy téglaháznál, így ez is elegendő a ház terhének viseléséhez.
Az alapozás után készül el az épület padlója. A padló már könnyűszerkezetes, alulról valamilyen időtálló burkolattal ellátva. A padlószerkezet nem a talajon fekszik, a házak alatt kisebb-nagyobb kúszóteret szoktak kialakítani. A függőleges tartószerkezetek a leginkább közismert fagerendás, hőszigetelt, belső felén gipszkartonos, esetleg lambériás, külső felén további hőszigeteléssel ellátott könnyűszerkezetes falak.
A falak fölé a padlóhoz hasonló födém kerül, ami fölött egy további szint vagy a padlás van. A tető általában kis hajlásszögű, lankás, és bitumenes zsindellyel fedik, ami egyben biztosítja vízszigetelést is.
Gyakoribb a hibrid megoldás
Hazánkban nagyon ritkán találkozni ilyen tisztán könnyűszerkezetes épülettel. A könnyűszerkezetes házak többsége valamilyen hibrid technológiával készül. Előfordulhat vasbeton lemezalap, betonfödém, betoncserép fedés is.
Ennek az lehet az oka, hogy a könnyűszerkezetes házakkal szemben mindig volt valamilyen fokú bizalmatlanság. Még azok is, akiknek alapvetően tetszik ez az építési mód, gyakran úgy gondolják, nem baj, ha kerül az épületbe némi beton is.
A különböző építési módok keverésével azonban elveszíthetjük a könnyűszerkezetes házak eredeti előnyeit: a gyors és költséghatékony építést. Itthon szinte mindig vasbeton sáv-, vagy lemezalapokra építik a könnyűszerkezetes házakat akkor is, ha erre műszakilag nincs szükség. Az ilyen nagy alapozás költséges, hiszen nagyobb földmunkával jár, és sok anyagot kell hozzá felhasználni. A kivitelezés is időigényes, mind a méretek, mind a szükséges kötési idő miatt.
Szintén gyakori, hogy a tetőre cserép, vagy akár betoncserép kerül. Igaz, hogy ezek a fedések sokkal tartósabbak, de lényeges drágábbak is a zsindelynél. A cserepezés ráadásul időigényesebb, mert több munkafolyamatból áll.
Speciális tulajdonságok
Akár teljesen könnyűszerkezetes, akár hibrid épületről legyen szó, érdemes néhány szót ejteni a speciális tulajdonságaikról.
A könnyűszerkezetes házak kiemelkedő tulajdonsága a jó hőszigetelés. A külső határoló szerkezetek szinte teljes keresztmetszetükben hőszigetelést tartalmaznak, amire további külső szigetelés is kerül. Ezáltal nagyon könnyű tartani, vagy akár lényegesen túlszárnyalni a hőszigetelési előírásokat. A szerkezetből adódóan a szigetelés ráadásul minden különösebb óvintézkedés nélkül is hőhídmentes, ami miatt a falakon sokkal kisebb eséllyel jelenik meg párakicsapódás, penészedés.
A könnyűszerkezetes házakban értelemszerűen nincsenek nagy hőtároló képességű tégla- vagy betonszerkezetek. Ennek az a gyakorlati hatása, hogy télen a ház gyorsan felfűthető, egy jó szellőztetéssel pedig gyorsan le is hűthető. A belső hőmérséklet gyorsan változtatható akár több fokkal is. Ezzel a hatással találkozhatunk olyan hagyományos tetőtér-beépítéses házakban is, ahol a tetőtérben sok a ferde, gipszkartonozott felület. Az ilyen tetőtéri helyiségek pontosan ugyanúgy működnek, mint a könnyűszerkezetes házak.
A legnagyobb problémát talán a polcok, szekrények, dekorációk falra szerelése okozhatja. Itt sokszor már az építésnél előre kell gondolkodni, hogy például egy nagyobb súlyú fali konyhaszekrénynél a szükséges helyeknél beépítésre kerüljenek a megfelelő tartó szerelvények.
Tévhit, hogy nem tartós
Sokakban felmerülő aggály a könnyűszerkezetes házak kapcsán, hogy nem tartósak. Ezt a tévhitet szeretném eloszlatni egy példával.
Az 1970-es, 80-as években épült, könnyűszerkezetes, sokszor félkomfortos, fűtés és közmű nélküli nyaralókba a 90-es években egyre többen kiköltöztek, és komfortosítottak, a mindennapi életnek megfelelővé alakítottak. Ez a folyamat a 2008-as válságot követően felgyorsult, és napjainkban is tart.
Folyamatosan lépnek be a lakáspiacra ezek a különféle állapotban lévő volt nyaralók, víkendházak, melyek az eredeti szerkezetükkel immár teljesen új, lakóház funkciójú épületekké válnak. Ezen is látszik, hogy gondos építés és megfelelő karbantartás mellett az akár 40-50 éves könnyűszerkezetes házak a mai napig modern lakóépületek lehetnek.
A cikk szerzője Hermann Zoltán villamosmérnök, az ingatlanállapot-felmérés területén komoly tapasztalattal bíró lakásfelmérés.hu tulajdonosa.
