Egy új ház építése, vagy egy újépítésű ház megvétele esetén jellemzően azt vizsgáljuk, hogy az ingatlan megfelel-e az elképzeléseinknek, illetve, hogy van-e pénzünk rá. Ahhoz viszont, hogy egy jól funkcionáló épületbe költözhessünk, sok szakterület és szakember koordinált és egymásra épülő munkája szükséges. Mivel ezek a folyamatok a “háttérben” zajlanak, nem kapnak kellő figyelmet, pedig szerepük elvitathatatlan. A hazai építészet működésével foglalkozó cikksorozatunk első részében ezzel a komplex rendszerrel, a felépítésével és a szereplők jelentőségével foglalkozunk.

A tervezés menete

Ahhoz, hogy egy kényelmes és biztonságos épített környezetet tudjunk magunk körül teremteni, két szempontot kell egyszerre figyelembe venni; a magunkét és másokét.

A tervezés során a mérnök törekszik arra, hogy optimális metszet alakuljon ki az építtető és a környezet elvárásai/lehetőségei mentén. Hosszú út vezetett el a mai, együttélés és technológiai lehetőségek szempontjait szem előtt tartó épületekre vonatkozó szabályozás kialakulásához.

Ahhoz, hogy egy ilyen ‒ többszörösen összetett és számos előírásnak megfelelő ‒ szempontrendszert ki lehessen elégíteni, sok szakember együttműködése szükséges.

Az is nyilvánvaló, hogy az épített környezet alakítása általában egy kisebb vagyont emészt fel. Ennek fontosságát már a szentírásban is olvashatjuk: „Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? 29Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja…” (Lk. 14. 28.)

Mérnöki szakágak

Tehát az ember először leül és modellezi a várható lehetőségeket és következményeket. 

Egy ilyen alkotás modellezése a tervezés, melyben az alábbi mérnöki szakágak együttműködése szükséges, mely során időben és térben ütközhetnek a különféle szabályozási- és érdekkörök.

• Építész
• Statikus
• Geotechnikai szakértő
• Épületvillamosság
• Épületgépészet
• Geodéta
• Energetikai szakértő
• Tűzvédelmi szakértő
• Út-vasútépítési tervező
• Faipari tervező

Egységesség és egyenrangúság

Ha valaki építkezésbe fog, az előbb felsorolt feladatköröket és szakágakat kell áttekintenie, összefognia.

Szerencsére egy laikusnak nem kell mindezt egyedül menedzselnie, hiszen lehetséges ennek a feladatnak a delegálása. Ezt a tevékenységet hívjuk generáltervezésnek. A legelső leküzdendő akadály, ami egyben az építész feladata is, az épület környezetbe történő beillesztése és a saját igényeknek történő megfeleltetése. Legtöbbször erre a feladatra az első találkozáskor megismert mérnököt, az építészmérnököt szokták felkérni, aki nem csak az építészeti terveket készíti el, hanem az összes további szakági terveket is beszerzi. Jellemzően ettől a ponttól válnak ezek a szakági tervezők az építészmérnök alvállalkozóivá. Vagyis ezeket a személyeket az építészmérnök hívja meg a projektbe, hogy segítsék őt a tervek megvalósításban.

Fontos látnunk azt, hogy a tervezői szakágak nem egymás alá, hanem egymás mellé rendelt feladatok. Az építész kitüntetett szerepe pusztán mint megbízó által kiválasztott generáltervezőként emelkedhet ki. Ebből következik az a megállapítás is, hogy bármely szakági tervező lehet generáltervező. Mindegyik szakági tervre szükség van az épület megtervezéséhez, legfeljebb a speciális esetek teszik lehetővé némely terület elhagyását.

A piszkos anyagiak

Előfordul azonban, hogy a generáltervező egyes szakági tervezők munkáját nem igényli azzal a céllal, hogy ezzel pénzt spóroljon meg vagy magának, vagy a megrendelőjének.

A könnyebb megértésért nézzünk meg egy megtörtént esetet.

Egy iskola egy 500 négyzetméteres tornacsarnok kialakítását tervezte. A generáltervező viszont nem tartotta fontosnak a talajvizsgálathoz a geotechnikai szakértő igénybevételét, mondván, hogy a tartószerkezeti tervező a környező épületek alapozási szokásait figyelembe véve készíti majd el a statikai terveket. A statikus a saját költségén megrendelte ezt a talajvizsgálatot, amiből kiderült, hogy egy egykori szeméttelepre kell a tornacsarnokot megtervezni. Ez az új fejlemény nyilvánvalóan sokkal körültekintőbb alapozástervezést igényelt, minta amit a generáltervező javasolt. Mindenki el tudja képzelni, mi történt volna az épülettel, ha ez a speciális körülmény az alapárok ásásakor derül csak ki. Rosszabb esetben netán csak akkor, amikor az épület az elkészülte után megrogyik, egyenlőtlenül kezd megsüllyedni.

Speciális ismeretek

Ugyanez a helyzet rajzolódik ki a faipari tervező munkájának elhanyagolásánál is. Való igaz, hogy mind az építész, mind a tartószerkezeti mérnökök rendelkezik ismeretanyaggal a beépítendő faanyagról. Azonban mindkét szereplőt csupán néhány tanóra erejéig képezték a felsőoktatási intézményében erről a területről, míg a faipari mérnök egy egész egyetemi stúdiumot tudhat maga mögött. Nyilvánvaló a tudáskülönbség a faipari mérnök javára. 

Annak ellenére, hogy az épületek jelentős hányada rendelkezik valamilyen faszerkezettel, nagyon ritka a faipari mérnökök meghívása a tervezői gárdákba.

Összegzés

Az illusztrált példák nyomán jól kirajzolódik, hogy a szakági tervezők kiegészítik egymást és együttes munkájuk során állhat össze egy olyan tervdokumentáció, mellyel a vágyott épület kifogástalan modellje elkészülhet.