Az ingatlanok adásvételének velejárója, hogy az ügyletből kifolyólag mind az eladói, mind a vevői oldalon keletkeznek bizonyos, az állam számára fizetendő kötelezettségek. Ezek egy nagyobb értékű adásvételnél kifejezetten magas összegeket is jelenthetnek. Esetenként nagy lehet a kísértés a felek számára, hogy a szerződésben manipulálják a vételárakat – vagyis a valósan megfizetett vételár helyett egy alacsonyabb összeget foglaljanak az adásvételi megállapodásba. 

Ez a megoldás elsőre egyszerűnek és akár ártalmatlannak is tűnhet. Azonban nem árt tisztáznunk, milyen veszélyekkel járhat, ha hasonlóképpen járunk el. Milyen anyagi hátrányaink származhatnak ebből? Milyen szankciókkal járhat ez a cselekedet? Milyen felelőssége van ilyenkor a közreműködő személyeknek?

Miért lehet vonzó a vételár manipulációja?

Egy ingatlan adásvétele után az eladónak adót, a vevőnek illetéket kell fizetnie. A vevő a jelenleg hatályos főszabály szerint a kikötött ellenérték 4%-át köteles illetékként megfizetni. Az eladónak a vételár megfizetésével befolyt jövedelme után személyi jövedelemadót kell fizetnie abban az esetben, ha az ingatlan megszerzése és eladása között nem telt el legalább 5 év. Azzal tehát, hogy az adásvételi szerződésben a valósnál alacsonyabb vételárat határoznak meg a felek, a megfizetendő adó és az illeték mértéke csökken. A fennmaradó vételárrészletet pedig a felek az adásvételi szerződést megkerülve egymás között, általában készpénzben rendezik.

Természetesen a felek sokszor akaratukon kívül is egy ilyen helyzetben találhatják magukat. Könnyen előfordulhat, hogy a vevőt az eladó kvázi belekényszeríti a kisebb vételár feltüntetésébe. Ahogy olyan eset is elképzelhető, amikor a felek bizonyos okokból mindketten csökkenteni akarják az ingatlanvásárlásból– és eladásból származó adóterheket.

Milyen hátrányunk származhat egy alacsonyabb vételár kikötéséből?

Elsősorban nem árt tisztáznunk, hogy ezzel a cselekedetünkkel többféle bűncselekményt követhetünk el egyszerre!

Költségvetési csalás: Azzal, hogy „eltitkoljuk” a megfizetett vételár bizonyos százalékát, ezáltal elkerüljük az adó- és illeték összegének egy részét, egyértelműen költségvetési csalást valósítunk meg. A Büntető Törvénykönyv szabályozásából érezhető, hogy ez egy igen súlyos bűncselekményi kategória. Alapesetben három, bizonyos kivételes, minősített esetekben akár tíz évig tartó szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi a törvény.

Hamis magánokirat felhasználása: Megvalósul a vétség, ha ilyen okirattal jog, vagy kötelezettség létezését kívánjuk bizonyítani. Valótlan tartalmú a magánokirat, ha az abban feltüntetettek nem felelnek meg a valóságnak. Mivel egy ingatlan adásvételi szerződés magánokiratnak minősül, az, ha nem a valóságnak megfelelő árat rögzítünk benne, megvalósítja a hamis magánokirat felhasználásának tényállását, amely, mint a törvény szövegéből is láthatjuk, vétségnek minősül, elkövetésének akár egy évig tartó szabadságvesztés lehet a következménye.

A valós érték napvilágra kerülésének kockázata sok szempontból lehet rendkívül magas. Abban az esetben például, ha a vételárat bizonyos részben hitelből finanszírozzák, a bank értékvizsgálatot végez az adó- és értékbizonyítványok, valamint saját szakértő általi felmérés útján. Ekkor nagy valószínűséggel ki fog derülni a tényleges forgalmi érték, és a hitelt a bank erre az összegre fogja megállapítani. Emellett, ha a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az illeték vagy adó megállapításnál gyanúsan alacsony vételárat észlel, saját vizsgálatot folytat le a valós forgalmi érték megállapítása céljából.

Érdemes arról is tudni, hogy az adóhatóság az eltitkolt és be nem fizetett illeték összege mellett annak 200 százalékával egyenlő adóbírságot követelhet. Így, ha fény derül arra, hogy az illeték bizonyos részét nem fizették be, annak kétszeresét kell majd bírságként megfizetnünk az adóhatóság számára az eltitkolt adó vagy illeték összegén, illetve annak esetleges mulasztási bírságán és késedelmi pótlékán felül. 

Természetesen elképzelhető olyan eset, amikor a vételár manipulációja nem jut a hatóságok tudomására. Azonban ekkor sem kerülhetők el teljes bizonyossággal a kellemetlen következmények. Akkor ugyanis, ha az eladó és a felek közötti viszony megromlik, és esetleg jogvita -például hibás teljesítés miatt- merül fel közöttük, az eladó az eltitkolt összeget letagadhatja, és a vevőnek bírósági úton romlanak vagy ellehetetlenülnek az esélyei arra, hogy a szerződésbe nem foglalt vételárat visszakövetelhesse.

Milyen felelőssége van a közreműködő ügyvédnek?

A tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez ügyvéd által ellenjegyzett okiratra van szükség. Az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd azt is bizonyítja, hogy az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel. Az adó- és illeték elkerülési célzat pedig semmiképp nem szolgálja a jogszabályi előírásoknak való megfelelést. Különös tekintettel arra, hogy az eljáró ügyvéd kötelessége a fizetendő adó- és illeték nagyságrendjéről tájékoztatni a feleket. Az eljáró ügyvéd a szerződés szerkesztése és ellenjegyzése során mindkét fél érdekeit köteles képviselni. Ráadásul mindkét oldal felé felel az esetleges hibákért is. Éppen ezért, ha az ügyvédnek tudomására jut, hogy nem a valós vételár került a szerződésbe, megtagadhatja az okirat ellenjegyzését. Hiszen egy ebből eredő későbbi jogvita a fegyelmi felelősségét is megalapozhatja.

Összegzés

A fentiek alapján láthatjuk, hogy bár valóban jelentős előnyökkel kecsegtethet egy valósnál alacsonyabb vételár kikötése, nagyon sok ponton jelenthet buktatókat mind az eladó, a vevő, és a szerződéskötésben közreműködő személyek számára, és általában több kockázatot hozhat magával, mint amennyi hasznot. Valószínűleg sok aggodalmat és kellemetlenséget spórolhatunk meg magunknak, ha az általunk kötött megállapodások csak a valóságnak megfelelő elemeket tartalmaznak. 

A blogcikk szerzője Dr. Havas-Sághy Gábor ügyvéd, az Ügyvéd Házak országos ügyvédi ingatlanközvetítő hálózat tagja.