Az üvegház olyan – jellemzően épülethez kapcsolódó – tér, amely falfelületének jelentős része üveg és – a télikerttel szemben – nincsen külön hőszigetelve, „téliesítve”.
Üvegház lehet egy három üvegezett fallal és átlátszó tetővel határolt tér, amit egy „kész” homlokzathoz csatlakoztattak, vagy az épület tömegébe „beharapott”, az épülettel teljesen integrált tér is, amelynek csak egy üvegezett külső felülete van. Üvegház lehet ugyanakkor egy üveggel lefedett belső udvar vagy egy átlátszó héjalású padlástér, egy üvegezett veranda vagy balkon is. A formai és alaprajzi változatok végtelenül gazdagok.
Az üvegházhoz csatlakozó helyiségek a természetes megvilágítást és a szellőztetést az üvegházon keresztül (gyakorta kizárólagosan csak azon keresztül) kapnak. Ezért alapszabály, hogy az üvegházra csak összeférhető rendeltetésű, azonos kezelésben lévő helyiségeket nyissunk (tehát például egy lakás több szobáját igen, de szobáit és konyháját nem, több különböző lakás szobáit nem).
Energetikai hatása, funkcionális és esztétikai értékei mellett az üvegház véd a külső zaj- és porterhelés ellen is, ugyanakkor akusztikai, szagterjedési szempontból össze is kapcsolja a rányitott helyiségeket. Noha az üvegháznak mesterséges fűtése nincs, a téli hőnyereség, valamint az üvegház mozgatható árnyékolóival és intenzív kiszellőztetésével biztosított nyári hővédelem következtében az üvegházak így is évente 5-6000 órában a lakótér értékes bővületeként használhatók.