Szükséglakás
A szükséglakás olyan lakás, amely nem sorolható be a magyar jog által meghatározott komfortfokozatok egyikébe sem, de alapvető lakhatási feltételeket mégis biztosít.
Szükséglakások jellemzői
A szükséglakás komfortfokozatba nem sorolható olyan helyiség vagy helyiségcsoport,
- amelynek (vagy amelyben legalább egy helyiségnek) alapterülete a 6 négyzetmétert meghaladja,
- külső határoló fala legalább 12 cm vastag téglafal, vagy más anyagból épült ezzel egyenértékű fal,
- ablaka vagy üvegezett ajtaja van,
- továbbá fűthető
- és WC (árnyékszék) használata, valamint a vízvétel lehetősége biztosított.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A szükséglakás tehát minimális komfortot biztosító lakóhely, amely alkalmas az emberi tartózkodásra, de nem felel meg a komfortos vagy félkomfortos lakás feltételeinek. Ilyen lakások jellemzően:
- kis alapterületűek,
- sokszor régi építésűek, melléképületekből vagy segédhelyiségekből kialakítottak,
- gyakran hiányzik belőlük a fürdőhelyiség vagy a melegvíz-ellátás,
- fűtésük sok esetben egyedi (pl. kályhával megoldott).
Hol fordul elő szükséglakás?
A legtöbb szükséglakás régebbi településrészeken, kisebb városokban vagy vidéki környezetben található. Korábban az önkormányzatok szociális bérlakásként is használtak ilyen helyiségeket, de új építésű lakóingatlan már nem kaphat ilyen besorolást – ma inkább a meglévő, alacsony komfortfokozatú állomány része.
Jogi és ingatlanpiaci jelentősége
- Az ingatlan-nyilvántartásban és az adózási besorolásokban a szükséglakás külön kategóriaként szerepelhet.
- Az ilyen lakások piaci értéke alacsonyabb, hiszen nem felelnek meg a korszerű lakhatási feltételeknek.
- Felújítás vagy korszerűsítés után – például fürdőszoba és központi fűtés kialakításával – a lakás magasabb komfortfokozatba sorolható (félkomfortos vagy komfortos).
Ingatlanvásárlás előtt érdemes ellenőrizni a tulajdoni lapon és az energetikai tanúsítványban, hogy a lakás milyen komfortfokozatba tartozik, mert ez befolyásolja az értékét és a finanszírozhatóságát is.