úszótelek

Az úszótelek a tömbtelken álló, de külön épületek részére kialakított telek elnevezése. Az úszóteleknek nemcsak az épületet, de az a körüli járdát, a közműtárgyakat, valamint az ingatlan körüli 1 méteres területsávot is magába kell foglalnia.

Az úszótelek célja

Az úszótelek kialakítása a telekalakítás egyik speciális formája. Célja, hogy rendezze azon ingatlanok tulajdonjogi és ingatlan-nyilvántartási helyzetét, amelyek 1998. január 1. előtt már építésügyi szempontból kialakult állapotban voltak. A korábbi, az Étv. és az OTÉK hatálybalépését megelőző szabályozás lehetővé tette a tömbtelkek létrehozását, amelynek lényege, hogy egyetlen építési telken több épületet is fel lehetett húzni. Ilyen módon valósultak meg például az állami vagy tanácsi bérházak, illetve a hetvenes-nyolcvanas években sok vidéki településen létrehozott „szolgáltató házak”, vagyis olyan üzletsorok, amelyeket különböző vállalkozások építettek saját forrásból, a tanács által biztosított tömbtelken.

Segítség a vitás helyzetekben

A fenti megoldások idővel vitás helyzetekhez vezettek, mivel az épületek magántulajdonban voltak, míg a telek gyakran a tulajdonosok közös birtokát képezte, vagy akár állami, majd később önkormányzati tulajdonban maradt.

Az úszótelek kialakítása éppen az ilyen problémák rendezését szolgálja: ez a megoldás lehetővé teszi, hogy az adott épületet és annak közvetlen környezetét – tehát azt a területrészt, amelyet ténylegesen elfoglal – önálló telekként kezeljék.

Az úszótelek méretét úgy kell meghatározni, hogy az magában foglalja az épületet, a körülötte elhelyezkedő járdát, előlépcsőt, valamint az épület külső falsíkjától számított, a tömbtelken belüli legalább 1 méteres területsávot. Fontos további feltétel, hogy az épület önálló közműcsatlakozással rendelkezzen.