Nagy hőtartó képességű (energiagyűjtő) fal, amit napenergia passzív tárolására használnak – a passzív szoláris rendszerek egyik formája. A falon, melynek alapanyaga általában beton vagy kő, szabályos távolságonként nyílások találhatók a padló, ill. a plafon közelében. A külső, délre néző felülete üveggel burkolt és sötét színű, a fal felülete és az üveg között kis rést hagyva. A hézagban rekedt levegő felmelegszik, és a konvekció miatt a nyílásokon át cirkulálni kezd. Dr. Felix Trombe-ról, a feltalálójáról nevezték el.
A fal külső rétegeiben maradt tárolt hőnek a „lemosása” a tömegfalon átmenő szellőzőjáratok nyitásával, természetes légkörzéssel valósítható meg. E nyílásokat télen napközben és a kora esti órákban célszerű nyitva tartani, ha a teherhordó fal külső felülete melegebb, mint 20 °C.
E szellőzőnyílások nélkül tömegfalról, ezekkel együtt Trombe falról beszélünk. Helyes használat esetén a Trombe falnak a fűtési idényben több a nyeresége, mint a vesztesége. Az árnyékolók télen éjszaka a kihűlés, nyáron napközben a túlzott felmelegedés ellen védenek. Ez utóbbi célt szolgálják az üvegezés szellőzőszárnyai is. Fontos gyakorlati követelmény, hogy amennyiben mobil hőszigetelő-árnyékoló szerkezetet alkalmazunk, az karbantartás-javítás céljából vagy az üvegezés külső oldalról történő felnyitása-leszerelése révén, vagy pedig a bőven méretezett bújható légrétegen keresztül megközelíthető legyen. Arról természetesen nem szabad elfeledkeznünk, hogy bármely, e pontban ismertetett falváltozat alkalmazása esetén még elegendő, kedvező tájolású szabad homlokzati felületnek kell maradnia az ablakok számára.