Rejtett penésznek nevezünk minden olyan penészgombatelepet, amely az épület mindennapos használata során szabad szemmel nem látható.
Típusai
Épületelemek, berendezési tárgyak által lezárt térben kialakuló telepek
Többnyire belső burkolatok, belső oldali szigetelés következtében jelentkezik ez a probléma, ezért leggyakrabban gipszkarton mögötti üregekben találkozhatunk vele. A belső oldali burkolatok mögött harmatponti hőmérséklet, tehát páralecsapódás alakul ki, majd megjelennek a penészgombatelepek. Az itt termelődő gombaspórák a kisebb repedéseken, hézagokon át a helyiségek levegőjébe jutnak. Az egészségkárosító hatás igen komoly lehet. Rejtett penészesedésre lehet még számítani a padló alatt, a lambéria, falvédő, beépített bútor, hangszigetelés mögött, a beázott szigetelőanyagban, a tapéta alatt vagy a tapétarétegek között. A penészgombatelepek kifejlődését az is elősegíti, hogy ezek a szűk, zárt terek nem szellőznek át megfelelően (nincs működő légrés).
Mikroszkopikus méretű telepek
Ezzel jelenséggel látszólag tiszta, penészgombamentes házakban is találkozhatunk. Nedvesség hatására a gombaspórák egy-két napon belül kicsíráznak, majd az épületben lerakódott mikroszkopikus méretű szervesanyag-szemcséken (házipor, fűrészpor, atkaürülék) mikrotelepeket fejlesztenek és sporulálnak. Ekkor a lakás levegőjében már magas szintet érhet el az allergén gombaspórák koncentrációja. A telepek kialakulásához a megfelelő környezetet biztosító porlerakódást gyakran egyenetlen felületek (pl. fűrészporos tapéta felszíne) vagy szűk rések (parkettalécek közötti, beépített konyhabútorok mögötti hézagok) biztosítják. A mikrotelepek rövid életűek: hamar kialakulnak, de könnyen kiszáradnak. Nyomukban spórák maradnak vissza. Az épület levegőjében, ill. a háziporban alapos takarítás vagy és penészgomba-mentesítés után is fennmaradhatnak ilyen gombaspóra-lerakódások. E spórák csak rövid ideig csíraképesek, többnyire már elpusztultak, azonban továbbra is képesek allergizálni.
Színük miatt rejtett telepek („láthatatlan penész”)
Teljesen tiszta falfelületeken is kialakulhatnak szemmel nem látható, de nagy kiterjedésű penészgombatelepek. Legtöbbször fehér falon növekvő fehér telepszínű penészgombáknál tapasztalható (pl. Acremonium- és egyes Aspergillus-, ill. Penicillium-fajok). A kiváltó ok többféle lehet: páralecsapódás, építési, eső és talajvíz eredetű nedvesedés. Előfordulhat magában vagy jól látható, pl. barnás színű penészgombafajok társaságában, ilyenkor a fertőzött falfelület méretét nagyságrendekkel alábecsülhetik azok, akik csak szabad szemmel mérik fel a fertőzöttség mértékét.