Fűtési rendszer, ahol a hőleadó a padlóba helyezett csőháló. A fűtővíz hőmérséklete alacsonyabb, mint a radiátorokba menőé, ezért szinte mindig két hálózat kiépítése szükséges. A padlófűtésből visszaérkező fűtővíz hőmérséklete alacsony. Ezt a kazánok jelentős része nem viseli el. A kazán kiválasztásánál külön rá kell kérdezni a forgalmazóra, hogy a kazán 30 °C körüli visszatérő hőmérséklet fogadására alkalmas-e, vagy műszaki megoldást kell találni a visszatérő hőmérsékletének megemelésére.
Működése
Alapvető működési elve, hogy a kazán által termelt 50 °C körüli meleg vizet egy szivattyú szállítja a fűtendő helyiségek közelében lévő elosztó csomópontig, ahonnan a fűtővíz a padlóban elhelyezett csöveken keresztül áramlik, közben pedig átadja hőjének jelentős részét, majd a lehűlt fűtőközeg visszaáramlik a kazánhoz.
Egy lakáson belül teljes padlófűtés csak a legritkább esetben alkalmazható. A kazánokat nem szabad közvetlenül a fűtési rendszerre kapcsolni. A megfelelő alacsony vízhőmérséklet vagy külön hőcserélővel, vagy a kazán kijövő csövénél elhelyezett keverőszelepes megoldással állítható elő kézzel, esetleg egy modern motoros szabályozóval. Ennek előnye, hogy a kazánt nagy hőmérsékleten lehet üzemeltetni, mely így nem károsodik. Tehát mindenképpen a padlófűtés és a hagyományos radiátorfűtés vegyes alkalmazása ajánlható, akár egy helyiségen belül is, főként ha a fűtendő helyiség nagy ablakfelületekkel rendelkezik.
Előnyök:
- nincs esztétikai probléma,
- kisebb hőfogyasztás, mert a levegő hőmérséklete azonos komfortérzethez alacsonyabb lehet.
Hátrányok:
-
alacsony fajlagos teljesítmény, így nem minden helyiség hőigénye fedezhető,
bútorozási és szőnyegezési kötöttség, - érzékenyebb embereknél huzamos tartózkodás esetén (pl. lakószoba, helyhez kötött munkahely stb.) kellemetlen közérzet,
- magas beruházási költség,
- kazánprobléma.