A szoláris építészetben (vagyis napfűtés szempontjából) üvegháznak, „sunspace-nek”, naptérnek akkor nevezünk egy teret, ha:
– van üvegezett külső határolása,
– az épület legalább egy fűtött helyiségével érintkezik,
– az épületből megközelíthető és
– nincs mesterséges fűtése.
Azonos geometriai arányokat feltételezve az üvegház kétszeres külső üvegezés, és egyszeres belső üvegezés esetén a legmelegebb. Valamivel hűvösebb az üvegház, így rövidebb használati időtartammal kell számolni, ha kétszeres külső és kétszeres belső üvegezéssel, illetve még hűvösebb, ha egyszeres külső és kétszeres belső üvegezéssel tervezzük az üvegházat.
A mozgatható árnyékolószerkezet nyáron nélkülözhetetlen, télen az éjszakai hőveszteséget csökkenti. Az üvegház hőmérséklete akkor lesz a legmelegebb, ha csak a külső üvegszerkezet belső oldalára kerül árnyékolószerkezet. Hűvösebb lesz, ha külső üvegszerkezettel és a szoba felőli üvegszerkezetet is árnyékoló szerkezettel látjuk el, illetve ha csak a szoba felőli üvegszerkezetet látjuk el árnyékolószerkezettel.
A pufferhatást vizsgálva az épület energiafogyasztása szempontjából az a legkedvezőbb eset, ha: – az épület határolásának minél nagyobb felületét olyan pufferzónával takarjuk be, amelynek külső határolása kicsiny felületű (azaz hosszú, de nem mély naptérrel); – ha mindenhol kettős üvegezés van; – ha mindenhol van mobil kiegészítő szerkezet.
A napterek szellőztetése
A mögöttes térbe bejutó hőnyereség nagyságát befolyásolja a naptér és az épület közötti határoláson levő nyílászárók mérete, üvegezése, keretszerkezete. A direkt nyereség nagyobb, ha itt nagy felületű és áteresztőképességű üvegezés van. Ugyanakkor, ha ezen a határoláson kevés a tömör fal, akkor a naptér elnyelőfelülete és hőtároló képessége csökken.