A napsugárzás energiája a használati meleg víz és az elektromos áram előállítása mellett fűtési célra is hasznosítható. Ennek többféle módja van:
– Passzív hasznosítás: az épület formájának, tájolásának, külső és belső szerkezeteinek, üvegezési arányának célszerű megválasztása, üvegházak, télikertek, energiagyűjtő falak alkalmazása.
– Aktív hasznosítás: kollektorok, tárolótartályok, szivattyúk alkalmazása.
– Hibrid hasznosítás: kollektorok, kéthéjú szellőztetett épületszerkezetek, légcsatornák és ventilátorok alkalmazása.
Magyarországon egy átlagos lakás energiafelhasználásának mintegy 70%-át (45 ezer MJ energiát) fordítja fűtésre. A szoláris fűtési rendszerek csak egészen különleges esetben alkalmasak az összes fűtési igény fedezésére, ezért azokat kiegészítő fűtési rendszerekkel együtt vagy azokkal kombinálva alkalmazzák. A megoldás és a használat módjától függően azonban az éves fűtési igény 30-70%-a szokványos szoláris fűtési rendszerekkel is fedezhető.
A fűtésrásegítésre és használati meleg víz termelésére használt rendszerek tervezésének durva ökölszabálya, hogy 1 kW névleges fűtőteljesítményhez 5 négyzetméter kollektorfelület és legalább 500 l tároló szükséges.
Az aktív rendszer és a hibrid rendszerek egy része csak akkor érvényesül, ha a sugárzás intenzitása egy bizonyos szintet meghalad, és a rendszer fűtőenergiát tud biztosítani. A passzív rendszer bármilyen alacsony intenzitás mellett is hat – ha nem is fűt, de legalább a veszteségeket mérsékli.
A szoláris fűtés speciális esete, amikor az épület fűtését teljes fűtési idényben a nyáron eltárolt hővel oldjuk meg. Ehhez rendkívül nagy méretű napkollektor és óriási méretű hőszigetelt hőtárolók szükségesek. A tervezésnél a téli leghidegebb napra méretezett szükséges fűtési teljesítményt kell alapul venni, és minden 5 kW hőteljesítményhez közelítőleg 60 négyzetméter kollektorfelület és 100 ezer liter hőtároló szükségeltetik.