Közhasználatú építmény
A közhasználatú építmény olyan épület vagy épületrész, amelyet a lakosság széles köre igénybe vehet, és amely közszolgáltatási vagy közösségi funkciót lát el. Ide tartoznak például az iskolák, kórházak, hivatalok, színházak, sportcsarnokok vagy bankfiókok, ahol az emberek rendszeresen megfordulhatnak. A fogalmat a 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) határozza meg.
A közhasználatú építmény jellemzői
- Közösségi funkciót lát el. Települési ellátást biztosít oktatási (iskola, egyetem), egészségügyi (kórház, rendelő), kulturális (színház, könyvtár), sport (stadion, uszoda), pénzügyi (bankfiók, biztosító), kereskedelmi (bevásárlóközpont, bolt) vagy szolgáltatási (posta, közműszolgáltató ügyfélszolgálata) célból.
- Használata nyitott, nem korlátozható. Alapvetően mindenki számára elérhető. Ez nem jelenti azt, hogy bármikor beléphetünk – lehet nyitvatartási idő vagy belépődíj –, de a szolgáltatás célja, hogy bárki igénybe vehesse.
- Használata bizonyos esetekben kötelező. Vannak olyan intézmények, amelyeket egyes élethelyzetekben mindenkinek használnia kell, például polgármesteri hivatal (okmányügyintézés), bíróság, ügyészség vagy adóhivatal.
- Jogszabály kijelöli. Egyes épületeket törvény vagy kormányrendelet kifejezetten közhasználatúként határoz meg.
Nem minősül közhasználatú építménynek például egy családi ház, egy zárt ipari csarnok vagy egy magáncég belső irodája.
Jelentősége a mindennapokban
A közhasználatú építmények alapvető szerepet töltenek be a társadalom működésében, hiszen ezek biztosítják a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést.
Közhasználatú építmény tervezése vagy üzemeltetése során érdemes kiemelten figyelni az akadálymentesítésre, hogy az épület valóban mindenki számára hozzáférhető legyen – legyen szó mozgáskorlátozottakról, kisgyermekes családokról vagy idősebb emberekről.