A föld-víz hőszivattyúk (közismertebb nevükön földhőszivattyúk) két csoportra bonthatók. A geotermikus hőszonda elsősorban a föld hőjét, míg a talajkollektor a talajban tárolt napenergiát hasznosítja.
Geotermikus hőszonda
A geotermikus hőszonda 60–100 méter mélyen lefúrt, függőlegesen elhelyezett csöveken keresztül juttatja fel a hőt a házba. A föld középpontjában lejátszódó reakciók hője a felszín felé áramlik, ezért minél mélyebb a fúrt kút, annál nagyobb a kúttalp körüli réteg hőmérséklete. Ez a hőmérséklet a geotermikus gradienstől függ (mely megmutatja, hogy egy kilométerrel mélyebben mennyivel melegebb a földkéreg). Ez hazánkban 60 °C/km körüli érték, szemben a 30 °C/km-es európai átlaggal.
Talajkollektor
A talajkollektorban szintén víz és propilénglikol keveréke kering, ám nem a föld geotermikus rétegéből, hanem a talaj felszínéhez közelebbi rétegéből szállítja a hőt. Körülbelül 1,5 méter mélyen vannak vízszintesen lefektetve a több száz méter hosszú speciális kemény PVC-köpennyel ellátott rézcsövek vagy polietilén csövek. A talajkollektor nemcsak a napsütötte részekről tudja a hőt elszívni, hanem például a talajba szivárgó esővíz hőjét is hasznosítja.