Építmény
Az építmény olyan, jellemzően helyhez kötött, műszaki alkotás, amelyet építési tevékenységgel hoznak létre, és amely a rendeltetésének megfelelő használatra alkalmas. Az építményeket általában a földdel tartósan egyesítik, és azok önállóan vagy más építmények részeként is megjelenhetnek.
A magyar építési jog szerint az építmény fogalma gyűjtőfogalom, amelybe több különböző típusú létesítmény is beletartozik.
Mit tekint a jogszabály építménynek?
Az országos településrendezési és építési követelmények (OTÉK) alapján építménynek minősül különösen:
- épület (például lakóház, társasház, irodaépület),
- műtárgy (például támfal, híd, siló, kémény),
- valamint minden olyan, építési tevékenységgel létrehozott létesítmény,
amelynek van szerkezete, rendeltetése, és fizikailag meghatározható térbeli kiterjedése.
Fontos, hogy nem minden építmény épület, de minden épület építménynek minősül.
Építmény és épület közötti különbség
A két fogalom gyakran keveredik, pedig jogilag nem azonos:
- Épület: olyan építmény, amely jellemzően emberek tartózkodására szolgál, és legalább részben zárt térrel rendelkezik (például lakóépület, üzlethelyiség).
- Építmény: tágabb fogalom, amely az épületeken kívül más műszaki létesítményeket is magában foglal.
Ez a különbségtétel különösen fontos építési engedélyezés, telekbeépítési szabályok és ingatlanértékelés során.
Szerepe az építési és településrendezési szabályokban
Az építmény fogalma kulcsszerepet játszik több jogi és műszaki előírásban, például:
- telek beépítettségének meghatározásakor,
- építménymagasság és homlokzati méretek számításánál,
- beépítési százalék és szintterületi mutató meghatározásánál,
- építési engedélyhez kötött tevékenységek megítélésekor.
A telek beépítettségének számításánál csak azok az építmények vehetők figyelembe, amelyeket a jogszabály és a helyi építési szabályzat figyelembe veendőnek minősít.
Kapcsolat az építménymagassággal
Az építmény fogalma gyakran együtt jelenik meg az építménymagasság kifejezéssel. Az építménymagasság egy számított érték, amely az építmény homlokzati vetületi felületének és vízszintes hosszának arányából adódik, és amelyet az építési szabályok alkalmazása során használnak.