aranykorona

A mai napig használatos földminősítési értékszám, egységnyi területű föld (pl. 1 katasztrális hold) tiszta jövedelmének, vagyis termőképességének, fekvésének, művelhetőségének mutatója.

Történelmi kitekintés

Magyarországon az 1850-ben kiadott „Császári Pátens”, majd az 1875. évi VII. törvénycikk alapján bevezetett „első magyar hozadéki kataszter” lett az alapja a földek közötti különbségtételnek, és a föld minőségi mutatói megállapításának. 1900-ig forinban határozták meg a föld jövedelmezőségét, ezt követően pedig aranykoronában. Ez a rendszer aranykorona-értékben fejezi ki a földek közötti minőségi különbségeket, és ezen érték alapján fizettek a földtulajdonosok adót.  A földértékelés aranykoronás rendszerének bevezetését az 1887. évi VII. törvénycikk rendelte el. Ennek értelmében az aranykorona-adó meghatározása így szól:

„A föld tiszta jövedelmének vétetik a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető középtermésnek értéke, levonva belőle a gazdálkodási rendes költségeket”. 

Mi az a tiszta jövedelem?

Az aranykorona-érték megállapításánál a különböző művelési ághoz tartozó és különböző minőségű földek hozadékát, illetve tiszta jövedelmét igyekeztek meghatározni. Alapul az átlagtermések értékét vették, melyből levonták a gazdálkodás költségeit, valamint az átlagtermések alapján képezett összvagyon értékének 5%-os kamatát, melyet minimális adómentes jövedelemnek tekintettek.

A tiszta jövedelem meghatározásánál a következőket vették figyelembe:

• a becslőjárásban érvényes piaci árakat,
• a szállítási költséget,
• a gazdálkodási módot,
• a napszámbéreket,
• a nagyobb fogyasztói helyektől való távolságot,
• az útviszonyokat,
• a munkaerővel való ellátottságot,
• a terület infrastrukturális ellátottságát.

Bár az elmúlt közel 150 évben jelentősen megváltoztak a gazdasági, azon belül is a mezőgazdasági viszonyok, az aranykorona, mint relatív értékszám továbbira is használatban van Magyarországon. Hazánkban 1 hektár szántó terület átlagos aranykorona-értéke 19,8.