Középpontban az alapozás: melyik alapozási módot válaszd?
Nincs építkezés alapozás nélkül. Mielőtt építkezésbe vágnád a fejszéd, ismerd meg a különböző alapozás típusokat, azok előnyeit, hátrányait! Okleveles építészmérnök gyűjtötte össze, mit érdemes tudnod.
Mi az az alapozás valójában?
Alapozásnak nevezzük azokat az épületszerkezeti elemeket, amelyek az építmény összes terhét átadják a teherhordó talajnak. Az alapozás egyfajta teherközvetítő szerepet tölt be, ezért annak alapos megtervezése minden épület esetén elengedhetetlen folyamat.
Az épület állandó terhei alatt értjük – a nevéből adódóan – azokat a terheket, amik állandóan jelen vannak, ezek lényegében az épület szerkezetének önsúlyai. Esetleges terhek az épület normális, funkció szerinti használata során fellépő terhek: például maguk az emberek az épületben, a berendezési tárgyak, gépek, akár gépjárművek.
Az alapozás tervezése statikai feladat, az alapozások fajtáját és kiválasztását pedig az épület terhei (állandó és esetleges jellegű terhek egyaránt), a talajviszonyok, a talajvíz mértéke, a teherhordó talaj mélysége, illetve az alapozásra fordítandó anyag-, és munkadíjak határozzák meg.
Ne spórolj a talajvizsgálaton!
Az alapozások tervezését megelőzően ajánlott egy talajmechanikai jelentést készíttetni a telekről. Ezt a jelentést talajmechanikus készíti, a talajmechanikai jelentés pedig tartalmazza a telek talajviszonyait, a talaj szilárdságát, konzisztenciáját, azaz állagát, valamint a talajnedvesség mértékét.
Bár olykor fölösleges költségnek tűnhet, de pontos talajvizsgálat nélkül a tervezők túlméretezhetik az alapozást a biztonság javára, ez pedig pluszköltséget jelenthet mind munka, mind pedig anyagköltségben.
Általánosságban kijelenthető, hogy gazdaságosabb, ha elkészíttetjük az adott telekre a pontos talajvizsgálati jelentést, mert az ára megtérül a kivitelezéskor.
Alapozási módok: sík- vagy mélyalapozás?
Alapvetően az alapozási módok két csoportját különböztetjük meg: síkalapozást és mélyalapozást. Ezek az elnevezések arra utalnak, hogy az alapozás milyen mélységben helyezkedik el a talajban.
Családi házak esetében jóformán csak síkalapozással találkozunk, ami azt jelenti, hogy a családi házak alapozási síkjai közel találhatók a talaj felszínéhez. Ez nagyjából 50-120 centiméter közötti mélységet jelent. A legelterjedtebb síkalapozási rendszerek a sávalapozás és a lemezalap, de emellett ritkább esetekben beszélhetünk pontalapokról és a gerendarács alapokról is.
Mélyalapozásnak nevezzük azokat az alapozási típusokat, ahol az épület terheit mélyen fekvő talajrétegre külön szerkezeti elemek viszik át. Ilyen szerkezeti elemek a cölöpök és a kutak.
Ezt kell tudnod a sávalapozásról
A sávalap egy olyan alapozási rendszer, amely a teherhordó falak alatt folyamatos alátámasztást biztosít, ezt nevezzük alaptestnek. A sávalapot egy a talajban fekvő falszakaszként kell elképzelnünk, aminek keresztmetszeti méreteit a statikus tervező határozza meg, de magassága mindig nagyobb 50 centiméternél és a szélessége minimum 5-5 centiméterrel szélesebb, mint a rá támaszkodó teherhordó fal.
A sávalap alapteste készülhet vasbetonból, betonból, és ugyan ma már kevésbé elterjedt, de épülhet kőből és téglából is. Az alaptest anyagának meghatározásának egyik szempontja a gazdaságosság mellett, hogy milyen anyagok állnak rendelkezésre az építkezés közelében. A mostani építőipari helyzetben érdemes körbejárni, hogy milyen anyagbeszerzési lehetőségek biztosítottak, illetve, hogy a helyszíni adottságok mit igényelnek.
A sávalap, azaz alaptest talajban való elhelyezésének másik fontos szempontja a fagyhatár.
Az alapozási síknak mindig a fagyhatár alá kell kerülni, mert ha a talajban lévő vízrészecskék megfagynak, azzal megemelhetik az alapot, ez pedig elmozdulást jelenthet az egész épületre nézve.
Magyarországon 80-120 centiméter között számolunk a fagyhatárral, de ez a földrajzi helyzettől függően változhat.
A sávalapozás a legelterjedtebb alapozási mód a lakóépületek esetében. Kivitelezése statikai tervek alapján készüljön és az előírt technológiai szünet betartása javasolt. Technológiai szünet azt jelenti, hogy a friss beton elkészítése után nem szabad azonnal elkezdeni a további munkafolyamatokat, mert a betonnak idő kell, amíg megköt és eléri a megfelelő szilárdságát. Ez a kötési idő nagyjából 28 nap.
Válaszfalak alapozása a sávalapozás kiterjesztésével
A teherhordó falak mellett gondoskodni kell a válaszfalak alapozásáról is. Itt többféle megoldásra is van lehetőségünk. Amennyiben a válaszfal nehéz, úgy indokolt lehet a sávalapozás kiterjesztése a válaszfal alá is (kb. 25 centiméter vastagságú fal).
Amennyiben a fal könnyű (gipszkarton, Ytong), abban az esetben aljzatmegerősítésre lehet szükség, de ez nem egyértelműen kijelenthető, így ez szintén tervezési kérdés.
Lejtős terep, alápincézett épület: alapozási sík váltása
Amennyiben az épület lejtős terepen található és a talajviszonyok engedik a sávalap kialakítását, vagy részben alápincézett az épület, esetleg közvetlen szomszéd mellé épül a tervezett ház, úgy ezekben az esetekben szükséges a sávalapot lépcsőztetni.
Ez lényegében annyit jelent, hogy a fent felsorolt esetekben más-más alapozási síkok alakulnak ki az épület alatt, és ezeket a síkokat a megfelelő teherátvitel érdekében együtt kell dolgoztatni, nem lehet az alapozási síkokat egymástól függetlenül elhelyezni a talajban. Ennek a lépcsőztetésnek a kialakítása építész tervezési feladat.
Összegezve:
- A legáltalánosabb síkalapozási módszer
- Alapozási síkok ugrása esetén megfelelő lépcsőztetésre van szükség
- Válaszfalak alapozásának körültekintő tervezése szükséges
- Technológiai szünet, amíg a beton megköt
Ezt kell tudnod a lemezalapozásról
Lemezalapnak az épület teljes egésze alatt elhelyezkedő, egybefüggő vasbeton-szerkezetet nevezzük. Ennek a szerkezetnek az alkalmazása leginkább akkor indokolt, mikor az építmény földben lévő része víznyomás alá kerül, azaz nagy talajvíz van az építési területen.
Képzeld el, hogy a medencében megpróbálsz a víz alá nyomni egy úszógumit! Körülbelül így kell elképzelni a víz felhajtóereje és az alapozás közti helyzetet is. A felhajtóerő nemcsak a vízben működik, de a talajban jelen lévő talajvíz is képes nyomást gyakorolni a földfelszín alatt elhelyezkedő épületszerkezetekre. Ebben az esetben hasznos a lemezalap, amely egy nagyobb súlyú szerkezet, így ellensúlyozza a víz okozta felúszás mértékét.
Fontos ebben az esetben, hogy a nagymértékű talajvíz ellen nemcsak lemezalappal, de jól megtervezett és kialakított vízszigeteléssel is védekeznünk kell. Lemezalap esetén a vízszigetelésnek mindenképp a lemezalap alá kell kerülnie, hiszen a víz ellen a talaj felől, a szerkezetet megóvva védekezünk.
Ebből következik, hogy itt az alapozás elkészítése előtt szükséges egy vékony betonaljzatra elkészíteni a vízszigetelést. Általánosan mondható, hogy talajvíz esetén 2 réteg bitumenes lemezszigeteléssel, talajnedvesség esetén 1 réteg bitumenes lemezszigetelés vagy 1 réteg PVC lemez szigeteléssel védekeznek a talajvizek ellen.
Lemezalapot alkalmazunk abban az esetben is, amikor nem áll rendelkezésünkre megfelelő teherbírású talaj, vagy az épület terhe olyan nagy, hogy túl széles sávalapokra, vagy túl sűrű gerendarács alapra lenne szükség és ez már gazdaságossági szempontból nem kifizetődő.
Válaszfalak alapozása lemezalap esetén
Lemezalapozás esetén, mivel egy egybefüggő vasbeton lemezről beszélünk, a válaszfalak méretétől és súlyától függően a statikus plusz vasalatokat tervezhet az alapozásba, amik felveszik a falak súlyából adódó feszültségeket.
A lemezalapozás esetében is szükséges betartani a már említett technológiai szünetet, emellett fontos itt is megemlíteni a tervezés fontosságát.
Összegezve:
- Nagymértékű talajvíz esetén vagy
- Rossz teherbírású talaj esetén alkalmazzák,
- Pontos statikai tervezést igényel
- Vízszigetelést a lemezalap alá kell elhelyezni
- Technológiai szünet betartása itt is szükséges
Talajcsavar, mint alapozás
A talajcsavar egy viszonylag gyorsan kivitelezhető német technológia, ami a könnyűszerkezetes épületek terjedésével egyre nagyobb teret kap. A csavarokkal kialakíthatók könnyűszerkezetes épületek, konténerházak, ideiglenes építmények, gépkocsibeállók alapozásai.
A szerkezet alapvetően egy tűzihorganyzott acélcsavar, ami a talajba lefúrva képes átadni a terheket a teherhordó talajrétegnek. A csavarok bármilyen talajban alkalmazhatók, de kialakításuk tervezést igényel.
Ezenkívül elhelyezésekor nincs helyszíni betonozás, így a kivitelezés rövid időt vesz igénybe. Előnye, hogy nincs sem kiásott föld, sem technológiai szünet. A csavarok működése azon az elven működik, ahogyan a kisebb csavarokat alkalmazzuk, akár egy fa lécbe. A kézzel behajtható csavarok teherbírása 250-950 kg között mozog, a gépi behajtású csavarok esetén a terhelhetőség több tonna is lehet.
A csavarok kiszerelhetők és újratelepíthetők. Nincs környezetkárosító hatásuk.
Összegezve:
- Könnyűszerkezetes épületek esetén alkalmazható
- Nincs környezetkárosító hatása
- Gyors építési idő
- Újrahasznosítás
- Nincs betonozás
- Kisebb teherbírás
A blogcikk szerzője Cser Petra okleveles építészmérnök, a B612 Concept építész stúdió ügyvezetője.
